Táborfoglalás

(1.fejezet/6.rész)

Táborfoglalás

Lai és Somra már majdnem egy egész délelőttűk azzal telt, hogy egy gyenge pontot találjanak, egy elszenderedő őrszem tökéletes választás volt nekik. Lai gyorsan odasettenkedett, elővette a baltáját és egy határozott mozdulattal agyoncsapta az őrt, a hullát a lehető leggyorsabban behúzta a bokorba, de szerencsére senki sem vette észre a kis akciót. Somra is kutakodott, kereste a legközelebbi áldozatot, végül észrevett egy harcost, aki egy kőhalom mellett épp lándzsahegyeket pattintott. Hangtalanul odalopódzott, a kőhalom meg a bokrok takarásában, kézhez vette a kését és óvatos lépésekkel az ember felé közeledett. Gyorsan elvágta a torkát, és behúzta a bokorba, ahol még a fejébe szúrta a kést, és egy mozdulattal kettévágta az agyát.

Lai egy kunyhó mögé tudott settenkedni, ahonnan egy nagyon furcsa dolgot vett észre.

Egy nő volt az, egy facölöphöz kötözve, a díszeiről felismerte hogy a saját törzséhez tartozik, látszott rajta hogy rengetegszer bántalmazták, megverték, még egy lándzsavágás is volt a bal vállán.

L.:Meg kell mentenem!

Mondta magában Lai és hirtelen a nőhöz egy hatalmas férfi ment, erőszakosan széttárta a nőnek a lábát, de ő nem hagyta magát, rugdalózott, kiabált, de senki sem hallotta meg. A harcos már kezdte magáévá tenni a nőt, amikor hirtelen a semmiből egy kőbalta repült egyenesen a harcos feje felé. A találat pontos volt, és a harcos holtan a nőre rogyott.

Őr.:Támadnak, harcra mindenki!

A kunyhó mögül előugrott Lai és elordította magát!

L.:Végetek férgek!!

Elővette Somrának az íját, és gyorsan nyilazni kezdte a Tymbaiokat.

Somra is előugrott a bokorból, elővette a mászókarmát, párszor meglendítette a levegőben és egy suhintással két harcost is a halálba küldött. Lai már vagy 10 Tymbait megölt, amikor kifogyott a nyílvesszőkből, elővette a teknőspáncél bunkót és avval aprította tovább az ellenséget.

Őr.:Ezek megölhetetlenek!

A saskarom csak szállt, és szinte kaszálta az ellenséget. Az egyik harcos hirtelen elvágta a mászókaromnak a kötelét és nagy rohammal Somra felé indult, Somra még időben észrevette, gyorsan felmászott egy fára, megvárta még a harcos közel nem jön hozzá, amikor már odaért a nyakába ugrott, kését az ádámcsutkájába mélyesztve végzett a támadóval.

 Lai egy magas sziklahalomnak a tetejére felmászva észrevette, hogy egy furcsa harcos közeledett, tulokbőrt viselve, oldalán valami kövek voltak ráaggatva.

L.:Azok a robbanó kövek!

A sziklahalomra már kezdtek felmászni, gyorsan a bunkóval egy nagyobb követ kifeszített a helyéről, ami gurulása közben rengeteg ellenséget halálra tiport.

Somra még az utolsó ellenségével végzett, amikor a karomnak a fejét megtalálva a tulokbőrös harcos nyomába eredt. Amikor utolérte egy erős mozdulattal a mellkasába vágta a karmot, végső mozdulásként még eldobott egy követ Lai felé, és meghalt. Somra a többi ellenség felé kezdett szaladni,amikor hirtelen elkiabálta magát.

S.:Vigyázz Lai!! Robbanni fog a kő!!

 Lai abban a pillanatban leugrott a kőhalom másik oldalára, egyenesen az egyik harcos nyakába, gyorsan beszakította a koponyáját, és elrejtőzött az erdőben. A kő a halomhoz csapódott és nagy robbanással, és bűzös füstfelhő kíséretével felrobbant. A maradék ellenség már fuldoklott, a mérgező gáztól nem kaptak levegőt, és szépen lassan meghaltak.

Lai a fához kötözött nőhöz ment, a kötelét elvágta és szabadon engedte őt.

L.:Ki vagy, te asszony!

Li.: A nevem Liyia. Köszönöm hogy kiszabadítottál. Már rengeteg évszak óta vagyok a Tymbaiok foglya.

L.:Egy törzsből valók vagyunk, egy a vérünk! Gyere velünk, vissza a táborba!

Li.Elmegyek, fogságom alatt pár trükköt ellestem a Tymbaioktól.

L.:Taníts meg nekünk hogyan kell robbanó követ csinálni!

Li.:Megtanítom!

Az egyik kunyhó felől egy furcsa zajt hallotak. Egy Tymbai harcos még életben maradt, feléjük rohant, de Somra földre terítette, a maradék kötelét felhasználva megkötözte, és a facölöphöz lökte őt.

S.:Most beszélni fogsz féreg, vagy leváglak mint egy vadmalacot!  Ki vagy te???

Tym.:A ti törzsetek gyenge, a Tymbaiok erősek!

S.:Azt mondtam, mi a neved??

Tym.:A nevem Tau! Ti szánalmas mamutgané agyúak nem mertek engem megölni.

S.:Nem is, hasznos leszel még a számunkra! Most eredj, megyünk a táborunkba.

Ta.:Belőlem nem szedtek ki semmit!

L.:Csend már!!

Mondta Lai és egy emberes pofont adott Taunak. Aki erre csöndbe maradt, és a táborig meg sem szólalt.

Hazaérve a törzs az elfogott Tymbait dobálni kezdték, leköpték, és egy fábol készült ketrecbe lökték.

Ta.:Engedj ki! Engedj ki!! Ez a hely állatoknak való.

L.:Olyan állatoknak, mint te!

 

Ta.:Bármit megteszek, csak engedj ki!!

L.:Azok ott az oldaladon robbanó kövek?

Ta.:Igen!

Lai egy mozdulattal kivette a robbanó köveket, és otthagyta Taut a ketrecben.

Az egyik vadász bosszúszomjasan közeledett a ketrec felé.

L.:Mit akarsz csinálni Barash?

Ba.:Most megkapja a mocskos dögje, hogy a fajtája megölte az asszonyomat, és minden gyermekemet.

L.:Még hasznunkra lehet, csak ne öld meg!

Ba.:Rendben Testvér!

A napnyugta az elfogott Tymbait bosszúszomjas öklökkel és megszégyenítő alázkodásokkal köszöntötte.

A kegyetlen vadon

1.fejezet/5.rész)

A kegyetlen vadon

Lai és Somra már elég mélyen behatoltak az erdő sűrűjébe. Minden lépésüket óvatosan, tervezetten tették, mert tudták, hogy az ilyen rengetegekben sosincsenek egyedül. Bármikor rájuk támadhat valami állat, ezért állandóan résen voltak, és mindig kézközelben tartották fegyvereiket.

Egy régi orrszarvúcsapás mentén haladtak, figyelve minden egyes mozdulatra, mert lehet, hogy nemcsak ők használják ezt az utat. Kis idő múlva egy kisebb folyóhoz értek, a partja tele volt rengeteg ehető növénnyel, amit gyorsan ki is használtak. Már javába ették a vadepret, kökényt, meg egyéb gyümölcsöt, amikor hirtelen ordítás jön a sűrű felől.

L.:Hallottad?

S.:Igen, ez mi volt?

L.:Ha jól hallottam, akkor ez egy medve volt.

S.:Gyorsan, másszunk fel egy fára!

Somra szavai után mindketten felmásztak egy magas gyertyánfára. Kis idő múlva meg jelent egy hatalmas és éhes barlangi medve.

L.:Nézd, milyen nagy. Óriási!

 

S.: És éhes!

Hirtelen három bocs ugrott ki egy szamócabokor alól.

L.:Kicsinyei vannak!

S.:Most még veszedelmesebb, mint általában! A kicsinyei védelmében bármire képes!

L.:Még egy kardfogút és képes megölni értük!

A medvemama a folyópartnál állt, és egy döglött lazacnak a tetemét próbálta felnyitni, az egyik bocs odafutott a halhoz, és a kiröppenő ikrákat szedegette össze. A másik két bocs meg egymást üldözve a sekély part menti vízbe szaladtak, és ott játszadoztak. Látszólag béke honolt az erdőben, de Laiék tudták, hogy bármilyen ragadozó szívesen enne egy kis mackóhúst.

Lainak és Somrának teljes csöndben sikerült lemászni a fáról, és ugyanolyan nesztelenséggel elmenni a parttól.

S.:Ez meleg helyzet volt!

Suttogták egymás közt!

L.:A barlangi medve mamánál már csak egy felajzott mamutbika veszélyesebb!

S.:Az biztos!

Az erdőben továbbhaladva hirtelen arra lettek figyelmesek, mintha valami döntené ki a fákat.

L.:Ezek mamutok! Az erdőben keresnek maguknak élelmet!

S.:Már a pusztán sincs nekik növény, a tél már közeleg!

A zaj forrása felé indulva kiértek az erdőből egy füves tisztásra, amin keresztülhaladva egy folyamnak a partjához értek. Látták, hogy a túlparton rengeteg vadló, rénszarvas és bölény halad a folyót követve, még egy mamutcsalád is velük tartott.

L.:Ezek  a nagy síkság felől jönnek, itt elviselhetőbb a tél, mint lent.

S.:Jó lenne egy bölényborjút elejteni onnan!

L.:Majd ha a gázlón átkelnek! Majd csak akkor.

Lai és Somra az állatokat követve egy sekély átkelőhöz értek, ahol a bokrok közé bújva megvárták, míg a csorda átkel!

L.:Nézd! Valami a másik oldalon közeledik feléjük!

S.:Látom, valami ott nagyon lapul, biztos egy oroszlán.

Az átkelő csorda látványa egy falka barlangi oroszlán csalogatott elő a pihenőhelyükről,

már egy idős nőstény elkezdett lopakodni feléjük, amikor a többiek is követni kezdték őt. Eközben egy vén, sánta bölénybika elbaktatott a csordától, és legelészni kezdett. Az oroszlánok csak erre vágytak, gyorsan körbevették az állatot, és egy óvatlan pillanatban az idős nőstény ráugrott, de nem tudta földre teperni a bölényt. Harapdálni kezdte, de a nyakához nem tudott hozzá férni. Hirtelen megjelent a nőstényeknél sokkal erősebb hím oroszlán, és a bölény torkát megragadna azonnal földre küldte az állatot.

Az egyik nőstény gyorsan a fekvő állat torkának ugrott, megragadta a nyakát, a bika rugdalózásokkal próbált megszabadulni az oroszlánoktól, de már nem tudott felállni többé. Egy végsőt harapott még a torkán, és a bölény megdöglött. A falka hozzáláthatott az evéshez.

A bölénygyilkosság kicsit megugrasztotta a lovakat, de gyorsan áttudott kelni minden állat.

L.:Egy rén közeledik felénk! Gyorsan az íjat!

Somra gyorsan odaadta Lainak az íjat, Lai célzott és egy fejbelövéssel leterítette az állatot.

L.:Gyorsan, húzd be ide!

S.: A rén még fiatal, könnyen fel tudjuk szedni belőle, ami fontos nekünk!

L.: Szedd ki a zsírját, jó lesz gyújtósnak. A húst majd én viszem.

S.:De miért nem most esszük meg?

Lai a lakmározó oroszlánok felé mutatott.

L.:Az egész falka oda fog menni a dögre, meg még rengeteg más fenevad. Bármikor kiszagolhatnak minket!

A szarvasból még kiszedték a java húsát, zsírját, meg gyorsan megnyúzták, és sietve tovább mentek. A folyótól eltávolodva újra bevették magukat az erdőbe, embernyomokat kerestek, mert tudták, hogy ez már nem az ő vadászterületük. Somra egy fára felmászva különös dolgot vett észre.

S.:Füst! Ott van a tábor!

Lai gyorsan felmászott, és együtt figyelték a füstoszlopot!

L.:Ez egy Tymbai tábor. Lehet látni, hogy a tábor szélén fel van állítva egy mamutkoponya, ez az ő jelük.

S.:Rengetegen lehetnek, legyünk óvatosak!

Halk mozdulatokkal lejöttek a fáról, és lopakodni kezdtek a tábor felé. Hangtalan léptekkel mozogtak, mert bárhonnan rájuk támadhattak. Hirtelen két Tymbai harcos jelent meg az ösvényen, egymással beszélgetve nem vették észre a két lopakodó vadászt.

 Somra gyorsan az egyik harcos háta mögé került, és egy hirtelen mozdulattal átszúrta a nyakát, a másik már támadt volna, de még mielőtt Somrát letámadta volna, Somra gyorsan elvágta a torkát, és vérbe fúlva Somra mellé esett össze.

L.:Bújj vissza a bozótba! Mindjárt a tábornál leszünk! Tartogasd az erődet!

A tábor már nagyon közel volt hozzájuk, csak az alkalmas pillanatra vártak, hogy lecsapjanak a Tymbaiokra.