Táborfoglalás

(1.fejezet/6.rész)

Táborfoglalás

Lai és Somra már majdnem egy egész délelőttűk azzal telt, hogy egy gyenge pontot találjanak, egy elszenderedő őrszem tökéletes választás volt nekik. Lai gyorsan odasettenkedett, elővette a baltáját és egy határozott mozdulattal agyoncsapta az őrt, a hullát a lehető leggyorsabban behúzta a bokorba, de szerencsére senki sem vette észre a kis akciót. Somra is kutakodott, kereste a legközelebbi áldozatot, végül észrevett egy harcost, aki egy kőhalom mellett épp lándzsahegyeket pattintott. Hangtalanul odalopódzott, a kőhalom meg a bokrok takarásában, kézhez vette a kését és óvatos lépésekkel az ember felé közeledett. Gyorsan elvágta a torkát, és behúzta a bokorba, ahol még a fejébe szúrta a kést, és egy mozdulattal kettévágta az agyát.

Lai egy kunyhó mögé tudott settenkedni, ahonnan egy nagyon furcsa dolgot vett észre.

Egy nő volt az, egy facölöphöz kötözve, a díszeiről felismerte hogy a saját törzséhez tartozik, látszott rajta hogy rengetegszer bántalmazták, megverték, még egy lándzsavágás is volt a bal vállán.

L.:Meg kell mentenem!

Mondta magában Lai és hirtelen a nőhöz egy hatalmas férfi ment, erőszakosan széttárta a nőnek a lábát, de ő nem hagyta magát, rugdalózott, kiabált, de senki sem hallotta meg. A harcos már kezdte magáévá tenni a nőt, amikor hirtelen a semmiből egy kőbalta repült egyenesen a harcos feje felé. A találat pontos volt, és a harcos holtan a nőre rogyott.

Őr.:Támadnak, harcra mindenki!

A kunyhó mögül előugrott Lai és elordította magát!

L.:Végetek férgek!!

Elővette Somrának az íját, és gyorsan nyilazni kezdte a Tymbaiokat.

Somra is előugrott a bokorból, elővette a mászókarmát, párszor meglendítette a levegőben és egy suhintással két harcost is a halálba küldött. Lai már vagy 10 Tymbait megölt, amikor kifogyott a nyílvesszőkből, elővette a teknőspáncél bunkót és avval aprította tovább az ellenséget.

Őr.:Ezek megölhetetlenek!

A saskarom csak szállt, és szinte kaszálta az ellenséget. Az egyik harcos hirtelen elvágta a mászókaromnak a kötelét és nagy rohammal Somra felé indult, Somra még időben észrevette, gyorsan felmászott egy fára, megvárta még a harcos közel nem jön hozzá, amikor már odaért a nyakába ugrott, kését az ádámcsutkájába mélyesztve végzett a támadóval.

 Lai egy magas sziklahalomnak a tetejére felmászva észrevette, hogy egy furcsa harcos közeledett, tulokbőrt viselve, oldalán valami kövek voltak ráaggatva.

L.:Azok a robbanó kövek!

A sziklahalomra már kezdtek felmászni, gyorsan a bunkóval egy nagyobb követ kifeszített a helyéről, ami gurulása közben rengeteg ellenséget halálra tiport.

Somra még az utolsó ellenségével végzett, amikor a karomnak a fejét megtalálva a tulokbőrös harcos nyomába eredt. Amikor utolérte egy erős mozdulattal a mellkasába vágta a karmot, végső mozdulásként még eldobott egy követ Lai felé, és meghalt. Somra a többi ellenség felé kezdett szaladni,amikor hirtelen elkiabálta magát.

S.:Vigyázz Lai!! Robbanni fog a kő!!

 Lai abban a pillanatban leugrott a kőhalom másik oldalára, egyenesen az egyik harcos nyakába, gyorsan beszakította a koponyáját, és elrejtőzött az erdőben. A kő a halomhoz csapódott és nagy robbanással, és bűzös füstfelhő kíséretével felrobbant. A maradék ellenség már fuldoklott, a mérgező gáztól nem kaptak levegőt, és szépen lassan meghaltak.

Lai a fához kötözött nőhöz ment, a kötelét elvágta és szabadon engedte őt.

L.:Ki vagy, te asszony!

Li.: A nevem Liyia. Köszönöm hogy kiszabadítottál. Már rengeteg évszak óta vagyok a Tymbaiok foglya.

L.:Egy törzsből valók vagyunk, egy a vérünk! Gyere velünk, vissza a táborba!

Li.Elmegyek, fogságom alatt pár trükköt ellestem a Tymbaioktól.

L.:Taníts meg nekünk hogyan kell robbanó követ csinálni!

Li.:Megtanítom!

Az egyik kunyhó felől egy furcsa zajt hallotak. Egy Tymbai harcos még életben maradt, feléjük rohant, de Somra földre terítette, a maradék kötelét felhasználva megkötözte, és a facölöphöz lökte őt.

S.:Most beszélni fogsz féreg, vagy leváglak mint egy vadmalacot!  Ki vagy te???

Tym.:A ti törzsetek gyenge, a Tymbaiok erősek!

S.:Azt mondtam, mi a neved??

Tym.:A nevem Tau! Ti szánalmas mamutgané agyúak nem mertek engem megölni.

S.:Nem is, hasznos leszel még a számunkra! Most eredj, megyünk a táborunkba.

Ta.:Belőlem nem szedtek ki semmit!

L.:Csend már!!

Mondta Lai és egy emberes pofont adott Taunak. Aki erre csöndbe maradt, és a táborig meg sem szólalt.

Hazaérve a törzs az elfogott Tymbait dobálni kezdték, leköpték, és egy fábol készült ketrecbe lökték.

Ta.:Engedj ki! Engedj ki!! Ez a hely állatoknak való.

L.:Olyan állatoknak, mint te!

 

Ta.:Bármit megteszek, csak engedj ki!!

L.:Azok ott az oldaladon robbanó kövek?

Ta.:Igen!

Lai egy mozdulattal kivette a robbanó köveket, és otthagyta Taut a ketrecben.

Az egyik vadász bosszúszomjasan közeledett a ketrec felé.

L.:Mit akarsz csinálni Barash?

Ba.:Most megkapja a mocskos dögje, hogy a fajtája megölte az asszonyomat, és minden gyermekemet.

L.:Még hasznunkra lehet, csak ne öld meg!

Ba.:Rendben Testvér!

A napnyugta az elfogott Tymbait bosszúszomjas öklökkel és megszégyenítő alázkodásokkal köszöntötte.