1.fejezet/4.rész)
Az útra készülve
A
tábortűznél ülő vadászok semmi másra nem tudtak gondolni, csak arra hogy
bármikor visszatámadhatnak a Tymbaiok. Lai felállt a tűz mellől és a sámánhoz
ment.
L.:Óóó nagy
sámán! Kérlek segíts nekünk!Tymbaiok támadtak meg minket!
A sámán
kicsit kábultan visszaszól.
A.: Az
lehetetlen! Mind elveszett a nagy árvíz idején!
L.:Hát akkor
mégse!
A.:A
Tymbaiok egy nagyon erős törzs, büdös robbanó kövekkel támadnak, de azonkívül
annyian vannak mint bölényen a légy!
L.: Most nem
támadtak ilyen kövekkel. Óóó nagy sámán, nem tudsz valami varázsszert, vagy
valami bűbájt, ami segít nekünk??
A.: Majd
akkor gyere vissza, mikor tetőzik a hold. Addigra kész lesz a szer! És most
menj, kántálni fogok a szellemeknek!
Lai Atiyanak
a sátrából kilépve visszament a vadászokhoz.
L.: Fiúk,
mivel ez a mamut még egy hétig ellát minket hússal, ezért most inkább ne a
vadakat figyeljük, hanem azt, hogy ha jönnek a Tymbaiok, akkor megtudjuk védeni
a tábort!
B.:De ha itt
megvárjuk őket, ki tudja, hogy mennyien fognak ránk támadni!
L.:Ez igaz!
S.:Szerintem
küldjünk oda valakit, aki felkutatja nekünk a terepet, és közben egy kicsit
megritkítja őket.
L.:Én
elmegyek!
S.:Bátor
harcos vagy Lai! Én is veled tartok!
B.:És velünk
mi legyen?
L.:Ti
távollétünkben védelmezitek a tábort!
B.: Jól van,
de kértél már segítséget a sámántól?
L.:Előbb
voltam a sámánnál te tulokfej! Holdtetőre kész lesz a varázsszer!
S.:Akkor azt
ketten fogjuk meginni!
A délután
hátralevő részét a tűz mellett töltötték, ahol a fegyvereiket javították,
fejlesztették, meg újakat is csináltak.
Holdtöltekor
az egész tábor néma és üres volt, a távolból tisztán lehetett hallani egy
farkasfalka vonyítását, de néha egy kicsi hiénakacaj is belerondított. Ebből
Lai azt köveztette le, hogy a hiénák már megint ingyen ebédet akarnak szerezni,
de a farkasok ellen nehéz lesz.
A fülelés
után Lai és Somra Atiyanak a sátrába mentek, hogy magukhoz vegyék a
varázsszert.
A.:Nagy
vadászok! Kész van!
L.: Hozzad,
Nagy Sámán!
A különböző
állatvérekből elkészült kotyvalékot Atiya a vadászok elé viszi.
A.: Lai,
először te nyelj belőle!
Lai egy hatalmasat
kortyolt .
L.:Ez
mamuthúgy ízű!!
A.:Nemcsak
az van benne! Somra, most te jösz!
A kotyvalék
másik felét szorgalmasan lenyelte, és mindketten szédülve, kómásan a földre
esnek.
A.:A
szellemek veletek vannak.
A sámán
kacaja után a két vadász mély kábulatba zuhant, egy kis idő múlva Somra
feltápászkodott.
A.:Mond mit
láttál!!
S.:Az egész
terület lángolt, minden, ami mozog, és ami nem mozgott az is lángolt, de
elgurult előttem egy fekete kő, ami nem égett és én mentem utána, de nem tudtam
elérni. Aztán valamilyen szellemek támadtak rám, már épphogy elértek volna
engem, hirtelen megjelent egy fehéren izzó sólyom, aminek a szeme olyan fekete
volt, mint az éj, karmai akkorák voltak, mint egy medvekarom és egy hatalmas
ordítással elkergette a szellemeket.
A.:A szemed
éles, ügyesen mászol fel mindenhova! Olyan a tested, és a lelked, mint egy
sólyom! Szabadságra vágyik, de ha kell, segít mindenkinek, Somra! Légy olyan,
mint a sólyom!!
Lai is
felébredt a kábulatból.
A.:Mond Lai,
mit láttál!
L.:Mindenhol
jég volt, minden megfagyott, még az állatok is csak egy helyben álltak, semmi
sem mozdult, de én tudtam menni. Amikor a táborhoz értem, egy kardfogú jött ki
onnan és elém állt. Teljesen vörös volt, a szemei úgy izzottak, mint a friss
parázs, a fogai jégből voltak, és a testét sárgán fénylő csíkok díszítették. Néhány
pillanatig néztük egymást, utána rám támadt, és a földre szorított. Már majdnem
megölt volna, de jött egy mamut és az agyarával lelökte rólam a kardfogút.
Azután felálltam, szemtől szembe voltam a mamuttal és az állat hagyta, hogy a
kezét az ormányára tegyem.
A.:Somrának
a látomásában egy sólyom volt, a tiédben meg egy kardfogú, és egy mamut. A
mamut erős, hatalmas, vezeti a csordáját, mint te! A kardfogú pedig bátor,
harcias, vadászatra termett, az ellenségeivel szemben kegyetlen. Rád mindkét
állat igaz! Lai! Légy egyszerre mindkét állat! Készen álltok a harcra,
menjetek, győzzétek le a Tymbaiokat!
Atiyanak a
sátrából kilépve Somra ezt mondja Lainak.
S.: Régóta
vadászunk együtt Lai, minden egyes lépését ismerjük a másiknak, szinte
testvérek vagyunk!
L.:
Igen,Somra! Olyan vagy nekem, mintha a testvérem lennél!
Lai hirtelen
karon fogja Somrát, és ezt mondja.
L.:Együtt
fogjuk megvédelmezni a törzset, az életünk árán is!
S.:Az
életünk árán is.
És azzal a
mozdulattal lefejelték egymást, és elindultak a fegyvereikért.
Somra hozta
a kardfogú kését, íjat, nyilat, meg egy saskarmokból készített mászókarmot.
Lai a
baltáját, pár lándzsát,teknőspáncélból készített bunkót, és egy zsákok hozott
magával.
A hajnali
nap fényében, a tábor szélén találkozott a két vadász, rejtőszínezetbe festve,
a fegyvereikkel együtt, az első állathangra várva. Egy távoli rókavonyítás
hallatára bevették magukat a prehisztorikus erdő sűrűjébe.
