Az útra készülve

1.fejezet/4.rész)

Az útra készülve

A tábortűznél ülő vadászok semmi másra nem tudtak gondolni, csak arra hogy bármikor visszatámadhatnak a Tymbaiok. Lai felállt a tűz mellől és a sámánhoz ment.

L.:Óóó nagy sámán! Kérlek segíts nekünk!Tymbaiok támadtak meg minket!

A sámán kicsit kábultan visszaszól.

A.: Az lehetetlen! Mind elveszett a nagy árvíz idején!

L.:Hát akkor mégse!

A.:A Tymbaiok egy nagyon erős törzs, büdös robbanó kövekkel támadnak, de azonkívül annyian vannak mint bölényen a légy!

L.: Most nem támadtak ilyen kövekkel. Óóó nagy sámán, nem tudsz valami varázsszert, vagy valami bűbájt, ami segít nekünk??

A.: Majd akkor gyere vissza, mikor tetőzik a hold. Addigra kész lesz a szer! És most menj, kántálni fogok a szellemeknek!

Lai Atiyanak a sátrából kilépve visszament a vadászokhoz.

L.: Fiúk, mivel ez a mamut még egy hétig ellát minket hússal, ezért most inkább ne a vadakat figyeljük, hanem azt, hogy ha jönnek a Tymbaiok, akkor megtudjuk védeni a tábort!

B.:De ha itt megvárjuk őket, ki tudja, hogy mennyien fognak ránk támadni! 

L.:Ez igaz!

S.:Szerintem küldjünk oda valakit, aki felkutatja nekünk a terepet, és közben egy kicsit megritkítja őket.

L.:Én elmegyek!

S.:Bátor harcos vagy Lai! Én is veled tartok!

B.:És velünk mi legyen?

L.:Ti távollétünkben védelmezitek a tábort!

B.: Jól van, de kértél már segítséget a sámántól?

L.:Előbb voltam a sámánnál te tulokfej! Holdtetőre kész lesz a varázsszer!

S.:Akkor azt ketten fogjuk meginni!

A délután hátralevő részét a tűz mellett töltötték, ahol a fegyvereiket javították, fejlesztették, meg újakat is csináltak.

Holdtöltekor az egész tábor néma és üres volt, a távolból tisztán lehetett hallani egy farkasfalka vonyítását, de néha egy kicsi hiénakacaj is belerondított. Ebből Lai azt köveztette le, hogy a hiénák már megint ingyen ebédet akarnak szerezni, de a farkasok ellen nehéz lesz.

A fülelés után Lai és Somra Atiyanak a sátrába mentek, hogy magukhoz vegyék a varázsszert.

A.:Nagy vadászok! Kész van!

L.: Hozzad, Nagy Sámán!

A különböző állatvérekből elkészült kotyvalékot Atiya a vadászok elé viszi.

A.: Lai, először te nyelj belőle!

Lai egy hatalmasat kortyolt .

L.:Ez mamuthúgy ízű!!

A.:Nemcsak az van benne! Somra, most te jösz!

A kotyvalék másik felét szorgalmasan lenyelte, és mindketten szédülve, kómásan a földre esnek.

A.:A szellemek veletek vannak.

A sámán kacaja után a két vadász mély kábulatba zuhant, egy kis idő múlva Somra feltápászkodott.

A.:Mond mit láttál!!

S.:Az egész terület lángolt, minden, ami mozog, és ami nem mozgott az is lángolt, de elgurult előttem egy fekete kő, ami nem égett és én mentem utána, de nem tudtam elérni. Aztán valamilyen szellemek támadtak rám, már épphogy elértek volna engem, hirtelen megjelent egy fehéren izzó sólyom, aminek a szeme olyan fekete volt, mint az éj, karmai akkorák voltak, mint egy medvekarom és egy hatalmas ordítással elkergette a szellemeket.

A.:A szemed éles, ügyesen mászol fel mindenhova! Olyan a tested, és a lelked, mint egy sólyom! Szabadságra vágyik, de ha kell, segít mindenkinek, Somra! Légy olyan, mint a sólyom!! 

Lai is felébredt a kábulatból.

A.:Mond Lai, mit láttál!

L.:Mindenhol jég volt, minden megfagyott, még az állatok is csak egy helyben álltak, semmi sem mozdult, de én tudtam menni. Amikor a táborhoz értem, egy kardfogú jött ki onnan és elém állt. Teljesen vörös volt, a szemei úgy izzottak, mint a friss parázs, a fogai jégből voltak, és a testét sárgán fénylő csíkok díszítették. Néhány pillanatig néztük egymást, utána rám támadt, és a földre szorított. Már majdnem megölt volna, de jött egy mamut és az agyarával lelökte rólam a kardfogút. Azután felálltam, szemtől szembe voltam a mamuttal és az állat hagyta, hogy a kezét az ormányára tegyem.

A.:Somrának a látomásában egy sólyom volt, a tiédben meg egy kardfogú, és egy mamut. A mamut erős, hatalmas, vezeti a csordáját, mint te! A kardfogú pedig bátor, harcias, vadászatra termett, az ellenségeivel szemben kegyetlen. Rád mindkét állat igaz! Lai! Légy egyszerre mindkét állat! Készen álltok a harcra, menjetek, győzzétek le a Tymbaiokat!

Atiyanak a sátrából kilépve Somra ezt mondja Lainak.

S.: Régóta vadászunk együtt Lai, minden egyes lépését ismerjük a másiknak, szinte testvérek vagyunk!

L.: Igen,Somra! Olyan vagy nekem, mintha a testvérem lennél!

Lai hirtelen karon fogja Somrát, és ezt mondja.

L.:Együtt fogjuk megvédelmezni a törzset, az életünk árán is!

S.:Az életünk árán is.

És azzal a mozdulattal lefejelték egymást, és elindultak a fegyvereikért.

Somra hozta a kardfogú kését, íjat, nyilat, meg egy saskarmokból készített mászókarmot.

Lai a baltáját, pár lándzsát,teknőspáncélból készített bunkót, és egy zsákok hozott magával. 

A hajnali nap fényében, a tábor szélén találkozott a két vadász, rejtőszínezetbe festve, a fegyvereikkel együtt, az első állathangra várva. Egy távoli rókavonyítás hallatára bevették magukat a prehisztorikus erdő sűrűjébe.